Wargame-ek - III. rész: inváziós játékok
Kezdetben megalkotta Lewis Pulsipher a Britanniát. És a nép látta, hogy a Britannia jó… Így aztán a játék 1986-os megjelenése után csakhamar jól-rosszul sikerült utánzatok valóságos özöne zúdult a játékpiacra. Egy valóságos új „műfaj” született ezáltal, amelyet a nehezen lefordítható „sweep of history” néven emlegetnek (nagyívű történelmi stratégia). Én egyszerűen csak inváziós játékoknak hívom őket, mert a lényegük különböző népek felbukkanása és elterjedése a térképen (és utalva arra, hogy a Britannia első változata még Invasions címen futott). Ebben a cikkben ezekről a játékokról lesz szó. De lássuk először is az ősatyát!
A Britanniában a játék nevét adó szigetet kell elfoglalni, és a területekért kapunk pontokat. Eddig semmi különös nem lenne benne, Pulsipher azonban két csavart is beletett a játékba, ezek azóta a műfaj védjegyeit képezik. Először is minden játékos több népet irányít egyszerre (a vörös játékos pl. a brigantokat, a szászokat, az íreket és a vikingeket), másodszor pedig ezek a népek nem egy időben vannak a pályán, hanem a történelmi felbukkanásuknak megfelelő időben jelennek meg kívülről. Emiatt a játékosnak valóban van egy olyan érzése, hogy évszázadok küzdelmei peregnek le a szeme előtt. Minden népnek bizonyos megszabott területekért jár pont, hogy ne kódorogjon el túlságosan a történelem által kívánt ösvényről. - fotó: Konwacht (Konwacht) - BGG
Rövid hírek
Az Index oldalán megjelent egy alapos ismertető A Tűzhegy Varázslója társasjátékról. Ugyan nem wargame, de a Kaland-Játék-Kockázat sorozat könyvei ifjúkorom nagy kedvencei közé tartoztak, ráadásul, mint a cikk is írja, éppen 30 évvel ezelőtt indultak hódító útjukra. Aki még nem tudná, a zagor.hu-n magyar fordításban is letölthetők az itthon még eddig ki nem adott könyvek. Ugyanitt letölthető az említett társasjáték is (bal oldalt a menüben a Társasjáték pont alatt).
A Társasjáték-fejlesztők Klubjának oldalára felkerült a 12 nép c. játékom rövid leírása. Tervezem, hogy egy bővebb ismertetőt is írok róla ide a blogba, illetve PnP formában (magyarul és angolul) elérhetővé teszem az egészet a Boardgamegeeken.
Elindult a Kártyagyár újabb fordulója, lehet kártyákat rendelni.
Csak egy kép...
... de nagyon találó. A wargamerek biztosan érteni fogják. J
A kép eredetije: Christopher O (Kozure) - BGG
Philip Sabin: A háború szimulációja
Még februárban olvastam Philip Sabin idén megjelent Simulating War című könyvét, amelyet most néhány kapcsolódó gondolattal egyetemben szeretnék megismertetni veletek. Philip Sabin a londoni King’s College professzora, az ókori és a 2. világháborús hadtörténet szakértője és több wargame (pl. a Lost Battles) szerzője. Amiért engem érdekelni kezdett a munkássága, az az, hogy a háborús játékokat (amelyeket ő „konfliktus-szimulációknak” nevez) beemelte a tudományos életbe és az oktatásba is. Több éves ilyen irányú tapasztalatait foglalta össze az említett könyvében.
Dr. Sabin joggal írja, hogy a nagyközönség és a tudományos világ máig sem ismeri és ha ismeri, akkor is megvetendő „gyermekjátéknak” tartja a wargame-eket, annak ellenére, hogy egy-egy ilyen „játék” mögött olykor nagyobb kutatómunka van, mint egy-egy szakkönyv mögött. Ez egyébként természetesen Magyarországra is igaz, még ha az utóbbi időben komoly visszhangot kapott is egy-két háborús témájú számítógépes játék. (Gondolok itt pl. az 1848/49-es szabadságharcot bemutató 2005-ös játékra vagy a MaNDA kereteiben nemrég elkészült mohácsi és piski csatarekonstrukciókra.) Ez a hozzáállás manapság szerintem tarthatatlan, és a tudományos kutatásban is nagyobb szerepet kellene adni a számítógépes megjelenítésnek. (Ezt reményeim szerint egy PhD dolgozat keretében hamarosan én is elkezdhetem.)
Sabin professzor másik előremutató lépése az, hogy úttörő módon az oktatásban is felhasználja a háborús társasjátékokat: a King’s College általa vezetett alapképzésén a hallgatók még csak használják ezeket egy-egy konfliktus megértéséhez, a mesterképzésen viszont már ők maguk terveznek ilyen szimulációkat (ezek nagy része letölthető). Mivel én magam is tanítok, természetesen megfordult a fejemben hasonló. Számtalan történelmi témát el tudok képzelni, amelyet társasjátékok révén könnyebben lehetne megtanulni. Pl. a nagy birodalmak kialakulását és váltakozását igen jól szemléltetik a Britannia-féle ún. „sweep of history”-játékok (ezeknek egy külön cikket fogok szentelni). Dr. Sabin kurzusai sikeresek és igen nagy népszerűségnek örvendenek. Egyébként a BGG-n több wargame-nél olvashatóak tanárok bejegyzései, akik egyik vagy másik játékot sikerrel vitték be az óráikra. Sajnos a magyar iskolákban, részben a tanterv, illetve a tanítási idő kötöttségei miatt ez igen nehezen elképzelhető.
Társasjáték-fejlesztők napja II.
Sajnos egy elhúzódó munkám miatt mostanában nem nagyon jutott időm cikkeket írni, de azt sem akarom hagyni, hogy egy hónapnál hosszabb ideig új bejegyzés nélkül maradjon a blog, ezért röviden beszámolok a tegnapi, második Társasjáték-fejlesztők napjával kapcsolatos tapasztalataimról.
A benyomásom mindenképpen pozitív. Noha a rendezvény nem kapott több reklámot, mint a tavalyi első, sokkal többen jelentek meg: szinte el sem fértünk mind a helyszínen. Dicséret illeti a szervezőket (HAlgát, Raudot és Sünmadarat) mind ezért, mind pedig azért, mert – számomra igen imponáló módon – nagyon alaposan felkészültek a témából.
Az elején kb. 2 óra terjedelemben rengeteg hasznos információt kaptunk arról, milyen lehetőségek vannak játékkiadásra (egyéni megjelenés nehézségei itthon, netes megjelenés, kiadó felkeresése, finanszírozás Kickstarterrel vagy ennek magyar változatával), amelyet kiegészítettek Aczél Zoltán – a Piszkos Fred, Krysis stb. játékok alkotója – gyakorlati tanácsai. A MATE szervezői ígéretet tettek arra, hogy az infókat hamarosan hozzáférhetővé teszik. Az elmondottak egyrészt megerősítették bennem azt, hogy 1) idehaza a piac kicsinysége (néhány ezer emberről beszélünk) nemigen teszi lehetővé a komolyabb játékkiadást – noha van egy-két ellenpélda is, pl. Csanádi Jocóé, 2) a magánkiadás itthon rengeteg bürokratikus pénzkiadással és vesződséggel jár, ami miatt célszerűbb egy kiadót megkeresni, hogy az vállalja át ezeket helyettünk.
Új ötletként felvetődött, hogy hasznos lehet valamilyen formában ingyen közzétenni a játékunkat (pl. "Print and Play"-formában a BGG-re), mert ha ott elterjed, az a kiadókat is jobban motiválhatja, hogy komolyan foglalkozzanak vele. (Az elmondottak alapján úgy tűnik, a kiadó számára az ismertséggel járó előnyök fontosabbak, mint hogy előzőleg pár ember letöltötte, ill. utóbbiak zöme feltehetőleg így is megveszi majd a „profi” kiadást.)
Ezután sor került a hozott játékok tesztelésére. Én két játékkal játszottam és bele-belenéztem a többi műbe is. Ezzel kapcsolatban ugyanazt mondhatom, mint fent: sokkal több és sokkal profibb kivitelű játékokkal találkoztam, mint tavaly. Mivel sajnos a neveket nem jegyeztem meg (remélhetőleg a MATE ezt is közzéteszi), konkrétumokat nem mondhatok, de mindenképpen látványos volt a fejlődés.
Utoljára még szeretném felhívni minden tervező figyelmét Vice mester Kártya- és tokengyárára (fóruma az LFG.hu oldalán). Nekem különösen a tokengyár tetszik: 216 forintért 36 db 16 x 16 mm-es, profi kivitelű tokent rendelhetünk tetszőleges saját grafikával (oldalt Vice képe az Alien: This Time it's War!-változatához készített tokenekről). Én nagy valószínűséggel rendelni fogok tokeneket a saját tervezésű játékaimhoz.
War of the Ring
120 évvel ezelőtt született a modern fantasy irodalom egyik atyja, J. R. R. Tolkien. A jeles évforduló kapcsán szeretném bemutatni a mester legismertebb művének, a Gyűrűk Urának témáját feldolgozó egyik kiváló társasjátékot. Azért írom, hogy „egyik”, mert a könyvből természetesen számtalan feldolgozás született már, a gyors kétszemélyes blöffölős változattól (LotR: The Confrontation) kezdve a komoly wargame-en (War of the Ring) át a gyűjtögetős kártyajátékig (LotR: The Card Game). Jelen cikk viszont a War of the Ring nevű, három olasz tervező által készített 2004-es játékról szól, amely egyrészt kiválóan visszaadja a könyv hangulatát, másrészt lenyűgözően széles ívben mutatja be az egész Középföldére és számtalan népre kiterjedő Gyűrűháborút.
A War of the Ringet leginkább euro-wargame-nek lehetne nevezni, a sok sereg és csata mellett kell foglalkoznunk a politikával is, illetve igen nagy hangsúlyt kap benne Frodó küldetése (a Gyűrű eljuttatása Mordorba), amely szervesen illeszkedik a katonai eseményekhez – ez is a játék egyik nagy erénye. A játék epikus léptékéhez mérhető a kellékek mérete és mennyisége is. A térkép gyönyörű és hatalmas, régiókra van osztva, amelyeken a seregek léphetnek. Némelyik régióban város vagy erődítmény van, a katonai győzelemhez ezeket kell elfoglalni. Egyébként itt jegyezném meg, hogy a játék képi világának megteremtésében John Howe, a könyv (és a film) „hivatalos” illusztrátora is részt vett.
fotó: Brian (Bilson) - BGG
Huszárok, tervezők, előre!
Mint arról már korábban írtam, fájó hiányosságnak tartom, hogy az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről máig nem készültek megfelelő táblás játékok. A minap a Memoir ’44 játék magyar honlapját nézegetve találtam rá egy cikkre, amely annyira fellelkesített, hogy mindenképpen szeretném megosztani veletek. Balogh János írásáról van szó, aki a BattleCry nevű klasszikust dolgozta át úgy, hogy a magyar szabadságharc csatáit lehessen vele lejátszani.
A szabályokon persze kissé módosítani kellett, hogy jobban tükrözze a kort. Az új változatban például a következő egységek szerepelnek: népfelkelő (nemzetőr), honvéd / sorgyalogos, gránátos / vörös sipkás (elit egységek), vadász, huszár, kürasszír (vértes nehézlovas), magyar és osztrák ágyú. Mindenkinek ajánlom, olvassa el a cikket és nézze meg a képeket! (A fotókat János készítette, az említett oldalról vannak.)
A szabadságharcról, mint katonai eseményről szerintem alapvetően kétféle játékot lehet készíteni. Vagy egy nagyívű stratégiait, amely a háború fő döntéshozóinak szerepébe ülteti a játékosokat – a magam részéről hosszas töprengés után arra jutottam, hogy ezt a legjobban egy fahasábos játék formájában lehetne megcsinálni. Vagy pedig egy kisebb léptékű játékot, amely a csatákat dolgozza fel, itt a csatákat vezénylő tábornokokat személyesíthetik meg a játékosok.
Véleményem szerint jelen pillanatban az utóbbi, tehát csatákat feldolgozó játékoknak nagyobb esélyük lenne a magyar piacon, hiszen ezek rövidebbek, látványosabbak és könnyebben megtanulhatók. Háttéranyag akad bőven, elég pl. Hermann Róbert Az 1848-49-es szabadságharc nagy csatái (Zrínyi, 2004) című, rengeteg adatot tartalmazó könyvére utalni. A BattleCry rendszere nagyon is megfelel erre a célra, hiszen viszonylag egyszerű szabályokkal dolgozik, és a miniatúrák miatt igen látványos is. Éppen ezért tartom abszolút hiánypótlónak János kezdeményezését, kíváncsi vagyok, hová fog kifutni a dolog.
Újévi számvetés, meglepetéssel
Eljött a 2012-es év, ami jó alkalom arra, hogy csináljunk egy kis számvetést blog- és társasjáték-ügyben. Az elmúlt hét hónapban összesen 20 cikket tettem fel a blogra, ezek túlnyomó többsége játékismertető volt. Részletesebb leírásra került a Summoner Wars, a Through the Ages, a No Retreat!, a Godswake és a Here I Stand, ezenkívül két cikk szólt röviden a kártyavezérelt, ill. a fahasábos wargame-ekről. Természetesen terítékre került a saját készülő játékom, a Koronák harca, amellyel azonban az utóbbi hónapokban nemigen haladtam. Nem így terveztem, de egyelőre úgy tűnik, a játék a „bizonytalan” kategóriájú fiókomba fog kerülni. A blogot azonban folytatni kívánom, sőt igyekszem sűríteni a cikkek megjelenését – bár tudjuk, mi szokott történni az újévi fogadalmakkal…
Az újév tiszteletére szeretném meghálálni lelkes olvasóimnak – remélem, egyre többen vannak – a támogatást, ezért feltöltöttem egy kis játékot, Hidegháború 1953-85 címmel. (Az LFG.hu olvasói esetleg emlékezhetnek rá, hogy régen ott is megjelent egy hasonló című játékom, de ez nem az.) Ez egy kétszemélyes, kb. 1 óra hosszú blöffölős játék, ahol a cél minél több ország irányítása a rendelkezésünkre álló erőforrások segítségével. És nem utolsó sorban könnyen megtanulhatjuk vele az egyes országok zászlóit. J A jelzőket vagy vastag papírra nyomtassuk ki, vagy utólag ragasszuk rá ilyenre, hogy könnyebben kezelhetők legyenek.
Hidegháború szabályok és jelzők letöltése (pdf)
Hidegháború térkép letöltése (jpg)
Véleményeket, ötleteket, mint mindig, szívesen fogadok.
BÚÉK!
Here I Stand - játék a reformáció korában
„Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen.” A legenda szerint e szavakat mondta Luther Márton, amikor 1521-ben V. Károly császár elé idézték a wormsi birodalmi gyűlésre. Négy évvel az után történt ez, hogy Luther a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezett 95 tételével útjára indította a reformációt, amely a következő évtizedekben-évszázadokban gyökeresen átformálta Európa arculatát. A reneszánsz Európa egyébként is átalakulóban volt: hatalmi versengések, katonai konfliktusok, társadalmi forrongások, a meginduló gyarmatosítás kora volt ez. Ezt az izgalmas, mégis oly kevéssé ismert kort idézi meg az amerikai GMT Games 2006-os sikerjátéka, a Here I Stand, amelyről ez az ismertető szól.
A Here I Stand a kártyavezérelt játékok sorába tartozik, de – számos társától eltérően – eleve több személyre szabták. Ideálisan hatan játszhatják. Minden játékos a korszak egyik nagyhatalmát (Angliát, Franciaországot, a spanyol és német trónt elfoglaló Habsburgokat, a pápaságot, a protestánsokat és a Török Birodalmat) irányítja, ill. ezek uralkodóit, vezetőit személyesíti meg. Minden nagyhatalom más-más módon szerezheti meg a győzelemhez szükséges 25 pontot – ez az, ami igazán egyedivé teszi a játékot.
fotó: Ed Beach (Ed Beach) - BGG